Átjátszások. Tanulmányok az alkalmazott zene és az előadóművészet határterületeiről

Boros Csaba kötete egyedülálló vállalkozás az alkalmazott zene és az előadóművészet metszéspontjainak feltérképezésére. A szerző több mint másfél évtizedes zeneszerzői és színházi tapasztalatából kiindulva vizsgálja a színpadi zene esztétikai, dramaturgiai és kulturális jelentésrétegeit. A tanulmánykötet interdiszciplináris szemléletmóddal közelít tárgyához: a színházelmélet, a zenetudomány, valamint a kultúrakutatás fogalmi rendszereit ötvözi egy komplex értelmezési keret megalkotására.
A kötet három tematikus egységre tagolódik. Az első részben a szerző interjúk formájában vonultatja fel az erdélyi magyar zeneszerző-generáció reprezentatív alakjainak – többek között Orbán György, Csíky Boldizsár, Selmeczi György és Demény Attila – reflexióit, érzékenyen feltárva az alkalmazott zene és a rendezői szándék közötti viszony összetettségét. A második egység Harag György rendezéseinek zenei struktúráit elemzi, kimutatva a hangzás szerepét a mise en scène poétikájában. A harmadik, elméletibb blokk az alkalmazott zene performativitását, műalkotásként való státuszát és a közösségi emlékezethez való viszonyát tárgyalja.
A kötet címadó fogalma – átjátszás – kulcsmetaforaként irányítja a figyelmet a médiumok közötti átmenetek és áthatások produktív feszültségeire. Boros érvelése szerint az alkalmazott zene nem pusztán kísérő funkcióval bír, hanem a színpadi jelentésképzés egyik motorja. A tanulmányok magas fokú reflexivitással, ugyanakkor alkotói hitelességgel világítanak rá arra, hogy a hangzó anyag miként válhat az előadóművészetekben önálló esztétikai és dramaturgiai tényezővé.
A kötet hiánypótló hozzájárulás a színházi zenéről szóló tudományos diskurzushoz, és új perspektívákat nyit az alkalmazott zene értelmezésében.

Co-publishers
Eikon ISBN 978-606-49-1549-8; ISMN 979-0-69490-329-9
Universitaria ISBN 978-606-14-2208-1; ISMN 979-0-707667-06-4